Szoptatás: a helyes mellrehelyezés

Írta babaadmin 2016/10/04 0 hozzászólás

A szoptatás sikerességéhez elengedhetetlenül fontos, hogy a baba helyesen kerüljön mellre, jól szopjon, elegendő tejhez jusson és a mellbimbó ne sérüljön meg, ne okozzon fájdalmat a szoptatás az anyának.

 

Hogyan kezdjünk hozzá?

 

Az alábbiakban a helyes mellre helyezést mutatjuk be, a La Leche Liga cikke nyomán. A helyes mellre helyezés leírása és bemutatása sokkal bonyolultabb, mint ahogy az a gyakorlatban történik, egy csecsemőt megszoptatni jóval egyszerűbb a valóságban, így a bonyolultnak tűnő bemutatás senkit ne ijesszen el, főleg ne tántorítson el a szoptatástól.

 

Ugyanakkor a helyes technika nagyon fontos, részben azért mert a csecsemő csak így jut elegendő tejhez, így termelődik megfelelő mennyiségű anyatej. Másfelől a helyesen alkalmazott szoptatási technika és testhelyzetek megelőznek számos későbbi problémát, úgy mint kisebesedett mellbimbó, fájdalmas szoptatás, amelyek sokszor a szoptatás abbahagyását, a nem megfelelő mennyiségű tej termelődését jelenthetik.
Egy idő után, amikor már az anya és a baba is gyakorlottá válik, a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb folyamatává válik a szoptatás.

 

1.Kényelmes testhelyzet az anyának

 

A legegyszerűbb ha kényelmesen ülünk: ágyon, hintaszékben, karosszékben, hátunkat párnával megtámasztva. Szükség lehet arra is, hogy a könyökünk alá illetve a baba alá is párnát tegyünk. Érezni fogjuk, hogy hogyan kényelmes számunkra. Próbáljunk meg lazának maradni, ne feszüljenek az izmok.

 

2. Kényelmes testhelyzet a babának

 

A csecsemő az oldalán feküdjön (a karunkban) úgy, hogy egész teste szemben legyen az anya testével. A feje az anya könyökhajlatába kerüljön. A hátát az anya meg tudja támasztani az alkarjával, kezével a baba fenekét és felső combját tartja. A baba füle, válla és csípője egy vonalban legyenek. Nagyon fontos, hogy a baba egész teste szemben legyen az anyáéval, ne csak a fejét fordítsa a mell irányába!
A csecsemőt mellmagasságban kell tartani (ehhez szükséges a párna, de persze nem mindenkinek). Sem a csecsemő ne nyújtózkodjon a mellért, sem az anya ne hajoljon előre. Úgy kell kivitelezni ezt a testtartást, hogy mindenkinek egyformán kényelmes és laza legyen.

 

3. Kínáljuk a mellet a csecsemőnek

 

A szabad kezével fogja meg a mellét úgy, hogy felül elhelyezett hüvelykujjával és alulra helyezett többi ujjával fogja közre azt. A hüvelyk- és a mutatóujja "C" betűt formáljon. Győződjön meg arról, hogy az ujjai a bimbóudvar (barna terület) mögött vannak-e.

 

4. Bátorítsuk a babát

 

Érintsük meg a csecsemő száját az emlőbimbóval. Ha a csecsemő feje ellenkező irányba fordul, gyengéden nyomjuk meg az arcát a hozzánk közelebb eső oldalon. A kereső reflex segíteni fog abban, hogy a baba felénk forduljon.
Amikor ez megtörténik akkor ha a csecsemő nagyra tátotta a száját, helyezzük be az mellbimbót a szájába, és emeljük őt magunkhoz. Fontos, hogy a csecsemőt húzzuk magunkhoz és ne fordítva, ne az anya mozduljon a baba irányába.
Megtörténhet, hogy ezt többször is meg kell kísérelni, a baba esetleg nyűgös lesz. Kétségbeesésre semmi ok, eltart egy ideig, amíg mindenki belejön a helyes mellre tételbe. Legyünk türelmesek a babával és önmagunkkal is.

 

5. Mitől lesz hatékony a szopás?

 

Nagyon lényeges, hogy a bimbóval együtt a bimbóudvar nagy részét is a szájába kell vennie a babának ahhoz, hogy eredményesen és jól szopjon. Ugyanis a bimbóudvar alatt található tejöblöknek össze kell nyomódniuk ahhoz, hogy a tej kiáramoljon belőlük.
A baba olyan közel legyen az anyához, hogy az orra hegye érintse a mellét. Ebben a helyzetben még jól tud lélegezni. Ha azonban a melle elfedi az orrnyílásokat inkább próbáljuk meg megemelni a mellet vagy a csecsemő testét húzzuk közelebb, de semmiképpen se nyomjuk le a melle felső részét.

 

6. Érzékeny vagy fájdalmas mellbimbó

 

Ha a csecsemő helyesen van a mellen és helyesen szopik, akkor az anya nem érezhet semmilyen fájdalmas nyomást a mellbimbón. Ha a csecsemő nem megfelelően szopik, vagy az anya fájdalmat érez a szoptatáskor, akkor abba kell hagyni a szoptatást és újrakezdeni.
A szoptatás megszakítása egyébként úgy lehetséges, hogy az ujjunkat a csecsemő szájának egyik sarkába helyezzük, ezután vagy picit megnyomjuk a mellet vagy gyengéden elhúzza a baba arcát. Azt viszont semmiképpen ne hagyjuk, hogy a baba folytassa a helytelen szopizást, mert ezzel csak a mellbimbó sérülhet, arról nem is beszélve, hogy a rossz technikát később nehezebb lesz korrigálni.

 

Ha a mellbimbó fáj, akkor a következőket érdemes átgondolni:

  • elég nagyra nyitja-e a száját a baba ahhoz, hogy a mellbimbó elég mélyre kerüljön a szájában
  • ha a csecsemő állandóan erősen "harap" a mellre, amikor szopni kezd, akkor kicsit nyomjuk össze az arcát, húzzuk le az alsó állkapcsát, miközben érthető, határozott hangon azt mondjuk, hogy "nyisd ki"
  • ha továbbra is fáj a mellbimbó illetve a szoptatás, akkor kell meggyőződni, hogy a baba nyelve a bimbó alatt van-e, amikor szopizik

 

7. Az eredményes szopás

 

Sok csecsemő a születésétől tudja, hogyan kell szopni. Másoknak néhány napos tanulásra, türelemre, biztatásra és a fent leírtak segítségre van szükségük. Ha már egyszer a csecsemő megfelelően szopik, élvezet nézni. Mivel erősen szopik, az arcizmai olyan keményen dolgoznak, hogy még a fülei is mozognak - olvashatjuk az La Leche Liga cikkében. Látni lehet a szájkapocs izmainak mozgását és hallani a nyelését. Amikor a kezdeti éhsége megszűnik, ellazul és szopása gyengébb lesz, kevesebbet nyel, mivel élvezi az anyamell közelségét és vigaszát.
Más szoptatási testhelyzetek

 

Az mindig jó dolog, ha nem csak egyféle testhelyzetben tudunk/szeretünk szoptatni. Ha különböző szögekben is szoptatunk, akkor a nyomás a mellbimbó különböző területeire esik, így megelőzzük a mellbimbó érzékenységét.
Szoptatás fekvő helyzetben

 

Főleg a szoptatás kezdetéi időszakában szokták szeretni az anyák a fekve szoptatást. Párnákra itt is szükség lehet.
Feküdjünk az oldalunkra a baba legyen velünk szemben az oldalára fordítva úgy, hogy a szája mellmagasságban, a feje a könyökhajlatban legyen. A hüvelykujjunk a mell felett, a többi alatta legyen, az emlőbimbótól kicsit távolabb. Amikor a baba nagyra nyitja a száját, akkor gyorsan irányítsuk a mellet a szájába, és emeljük szorosan magunkhoz.
Miután a csecsemő megkezdi a szopást, megtámaszthatjuk a hátát egy párnával. Sok anyának úgy a legkényelmesebb, ha a karját behajlítja, a párna alá csúsztatja, és a fejét megtámasztja. Vannak, akik a térdük közé is párnát tesznek.
Amikor egyik oldalról a másikra helyezzük a csecsemőt, ültessük fel és finoman ütögessük meg a hátát, hátha "büfizik", majd fektessük a mellkasunkra és dőljünk hátra. Feküdjünk a másik oldalunkra, és tegyük a csecsemőt a másik mellre. Ez különösen annak az anyának jó, aki császármetszéssel szült - tanácsolja az lll.hu

 

A hónalj alatti tartás

 

A hónalj alatti vagy a "tenyérben" tartáshoz is nagy valószínűséggel párnákra lesz szükségünk. A babát a hónalj alá helyezzük úgy, hogy a lába a karunk alatt, feje pedig a kezünkben pihenjen. A párnák segítségével emeljük a csecsemőt mellmagasságba.
Ez a helyzet főként azoknak a csecsemőknek hasznos, akik nehezen kapják be a mellre. Ebben a helyzetben az anya jól láthatja mi történik, és jól szopik-e a baba.
Ha szoptatásról beszélünk érdemes néhány szót ejteni a tejleadó reflexről is. Sok anya bizsergő érzést tapasztal, miután a baba erőteljesen pár percig szopik, ezt nevezzük tejleadó vagy tejkilövellési reflexnek. Ez akár többször is előfordulhat a szoptatás alatt, ilyenkor történik meg az, hogy a másik mellből csöpögni kezd a tej. De az is előfordulhat, hogy az anya egyáltalán nem érzi a tejleadó reflexet. Ha így is van, akkor is könnyen felismerhető, mert a baba szopási technikája és nyelése megváltozik. Néha még a szoptatás előtt, a baba sírása is beindíthatja a tejleadó reflexet.

 

Forrás: babaszoba.hu

Címkék: szoptatás

Hozzászólás írása