Bölcsődébe megyünk

Írta babaadmin 2018/09/07 0 hozzászólás

Minden anyukának összeszorul a szíve, ha bölcsődébe kell adni a kicsit. Ennek hormonális oka is van, egész egyszerűen másfél-2 évvel a szülés után még nem állnak vissza eredetibe a hormonok (pláne, ha még szoptatsz, vagy még csak fél éve hagytad abba a szoptatást), még szorosan kötődünk a babához, ezért nehéz elengedni őt. Emellett a szakemberek is azt mondják, ez a kor még nem igazán alkalmas az elválásra. Felmerül hát a kérdés: hogyan oldjad meg a bölcsődébe szoktatást? Mennyire fogja megviselni a kicsit? Hogyan változik a kapcsolatotok ettől?

 

Bölcsődébe megyünk

Sokáig azt gondoltam, egészen más az a gyerek, aki otthonvan anyával és az, amelyik közösségbe jár, hogy egy mély szakadék van a kettő között, de amióta a nagyobbik fiam elkezdett családi napközibe, majd oviba járni, azóta figyelem a gyerekeket és rájöttem, hogy nincsen mély szakadék. A gyerekek többsége jól viseli a beszoktatást és alkalmazkodik az új helyzethez, tehát emiatt nincs aggódnivaló (a felmerülő problémákról majd még a bejegyzés végén lesz szó).

 

Ami nagyon fontos minden változtatásnál a kicsi életében, hogy első körben neked kell magaddal lejátszanod, eldöntened, hogy valóban ez a legjobb lépés. Ez vonatkozik a szoptatásról való elválasztásra, a közös alvásról való leszoktatásra és minden egyéb gyermeknevelési kérdésre. Ha te nem döntöd el magadban, ha bizonytalan vagy és kételyek maradnak benned, hogy jó-e amit teszel, akkor nehezebben fog menni, mert a kicsi érzi a bizonytalanságodat (és te is következetlenebb leszel).

 

Szóval, ha bölcsibe kell adnod a kicsit, akkor első körben magaddal beszéld meg a dolgot és ne azon gondolkodj, milyen rossz lesz és milyen nehezen fog menni, hanem azon, hogy milyen jól fogja magát érezni, és milyen jól fogjátok magatokat érezni, amikor együtt lehettek. A gondok a fejünkben kezdődnek. Akkor, amikor úgy gondoljuk, attól, hogy bölcsibe megy a kicsi, végleg elválunk egymástól. Pedig gondolj csak bele, a bölcsiben a nap 1/3-ában van a kicsi, a többi időt még mindig veled tölti, tehát ne úgy gondolj a bölcsire, mint valami végleges rosszra, hanem csak mint egy klassz helyre, ahol játszik egy kicsit, ebédel, alszik és már jöhet is haza!

 

Az, hogy hogyan sikerül a bölcsődei beszoktatás, mennyire érzi ott jól magát a kicsi, nagyban függ magától az intézménytől is. Praktikus dolog a gyerkőcöt a legközelebbi bölcsibe adni, de azért érdemes szétnézni máshol is, mert hatalmas különbségek lehetnek. És itt nem csak arról van szó, melyik bölcsőde mennyire túlterhelt, hanem arról is, hogy neked személy szerint mennyire tetszik az adott hely, mennyire szimpatikusak a dadusok, a gyerekekkel való viselkedésük. Ez egy szolgáltatás, amiért te fizetsz, ezért merjél nyugodtan válogatni!

 

A törvény szerint jogod is van erre, ugyanis választhatod a körzeti bölcsődét vagy a munkahelyedhez legközelebb eső bölcsődét is, tehát 2 hely között biztosan választhatsz! Emellett én javaslom, hogy nézzél körül a családi napközik között is. Az én véleményem az, hogy ha már másfél-2 évesen be kell adni a kicsit valahova, akkor egy 10-12 gyerekkel foglalkozó családias hangulatú hely sokkal inkább nekik való. A fiam 1 évig járt délelőttönként családi napközibe és nagyon jó tapasztalataim vannak róla. Mivel itt kevesebb gyerek van, ezért kisebb annak az esélye is, hogy állandóan betegek lesznek, valamint jobban oda tudnak figyelni az egyéni problémákra is (pl. hogy eszik a gyerek, hogyan fejlődik, egyéni táplálási gondok stb.)

 

Ha megtaláltad az ideális helyet, akkor következhet a beszoktatás, amitől a legtöbb anyuka nagyon fél. Másfél-2 éves kor között a legnehezebb, mert ebben a korban megint előjön a szeparációs szorongás. Nagyon fontos, hogy beszélj a kicsinek a bölcsiről, és mindig pozitívan (tehát ne arról beszélj, milyen rossz lesz neki ott nélküled), viszont nem kell állandóan emlegetni, elég ha heti 1-2 alkalommal mesélsz neki róla. Mi megvettük az Anna, Peti sorozatból az óvodáról szóló részt és azt olvasgattuk, ez nagyjából jó képet ad róla, mi történik az oviban a gyerekekkel.

 

A beszoktatásnál nagyon fontos, hogy a gyerek saját tempójában történjen és ne a bölcsi tempójában! Az ideális az, ha legalább 3 délelőtt ott lehetsz vele, játszhattok, ehet a többiekkel, majd a 3.-4 napon elmész 1 órára a délelőtt végefelé, és még legalább 1 hétig ott lehetsz vele reggel kicsit tovább, mondjuk 30-40 percig, ha igényli.

 

Soha ne lépj le titokban, hanem mindig mondd el neki, hova mész és mikor jössz vissza (mivel neki még nincs időérzéke, ne azt mondd, hogy “4-kor jövök”, hanem, hogy “uzsonna után jövök”), így tudni fogja, mire számíthat.

 

Első alkalmakkor az elválásnál előfordulhat némi sírás. Ilyenkor az a jó, ha a dadus ilyenkor felveszi, megnyugtatja, és együtt elbúcsúznak tőled. Ilyenkor sose add be a derekad, hogy akkor inkább még maradsz, ezzel csak összezavarod a kicsit. Ha megadjátok neki a kellő időt, akkor kb. 10-14 nap alatt megtörténik a beszoktatás a csökönyösebb gyerekeknél is.

 

Megtorpanás

Annakidején egy tapasztalt bölcsis néni mesélte, hogy igazából nem is az első beszoktatás szokott nehezen menni, hanem 2-3 hónap múlva van egy mélypont, amikor a gyerek rájön, hogy ez most már mindig így lesz, és ilyenkor szoktak kezdődni a gondok. Ez nálunk tökéletesen beigazolódott: a családi napköziben az első 2 hónapban még minden új volt, minden tetszett, aztán megkezdődött a “nem akarok bölcsibe menni”-című reggeli vitatkozások korszaka. Az ovinál ez ugyanígy történt: szívesen ment be 2 hónapig, aztán kezdődött az alkudozás minden egyes reggel (még hétvégén is mindig megkérdezte, hogy akkor ma van-e ovi :)) Ez néhány hétig tartott, aztán mindkét esetben kinőtte.

 

Ezzel a megtorpanással számolni kell. Gond akkor van, ha ilyenkor beadod a derekad és nem viszed be, később viszed be stb. Ha muszáj bölcsibe járni, akkor szigorúnak kell lenni abban, hogy márpedig nincs reggeli időhúzás, alkudozás.

 

Vajon árt-e ez a kicsi lelkének? A helyzet az, hogy egy másfél-2 éves kicsinek még nincs igazán szüksége gyerektársaságra. Persze – főként, ha vannak testvérei vagy jár társaságba -, akkor jól érzi magát a gyerekek között, de időről időre megjelenik nálad is egy kis buksisimogatásért 

El kell fogadnod, hogy ebben a korban ragaszkodni fog a dadusokhoz, és ők afféle pótmamák lesznek a számára. A közösségi életre nagyjából 3-4 éves korban érik meg a kicsi (a lányok általában korábban, a fiúk később, de ez attól is függ, milyen környezetben nőtt fel a gyerek, ha sokat járt társaságba, vannak testvérei, néha más vigyázott rá, akkor könnyebben beilleszkedik)

 

Jó hír, hogy éppen ebben a korban keresik a gyerekek a saját határaikat és az életük korlátait és a közösségben pont ezeket kapják: megtanulják mit szabad, mit nem szabad, hogyan kell enni, hogyan kell viselkedni stb. Tehát egy jó keretet kapnak az életükhöz. Ez főként az olyan babáknál jó, akik egyébként összevissza aludtak, nem ettek rendesen, nem volt napirendjük, náluk ezt rendezi a bölcsődei rendszer.

 

Úgy gondolom, hogy ha jó a bölcsőde, és kiegyensúlyozott a kicsi környezete, akkor nem viseli meg a korai közösségbe szoktatás, illetve annak a hatásai jól ellensúlyozhatóak az élet többi részében. Bölcsőde után ne rohanjatok haza, ilyenkor jusson a kicsire több figyelem: menjetek ki a játszótérre, sétáljatok, beszélgessetek, töltsétek együtt az időt. Az az idő, amit együtt tölthettek, nyugodtan teljen, ne pedig azzal, hogy próbálod a háztartásban is utolérni magad. Nehéz egyszerre dolgozni, gyereket nevelni és a háztartást is ellátni, ezt úgy tudod kiegyensúlyozottan megoldani, ha nem idegeskedsz miatta, hanem kialakítasz egy rendszert és aszerint végzed a dolgokat, beletervezve azt is, hogy az estéket együtt töltitek pihenéssel, játékkal.

 

Milyen problémák merülhetnek fel?

 

Állandó betegeskedés

A leggyakrabban előforduló probléma a bölcsőde első évében, hogy állandóan beteg lesz a kicsi. Ennek a hátterében sok minden áll:

– a bölcsiket gyakran túlfűtik, nehogy a kicsik megfázzanak, de melegben a baktériumok jobban szaporodnak
– sok gyereket betegen vagy még nem egészen gyógyultan is bevisznek
– ha sok a gyerek, akkor nem tudnak rá odafigyelni a dadusok, hogy rendesen felöltözzenek, megtöröljék az orrukat, így könnyebben megfáznak és elkapják egymástól is a betegségeket
– vannak olyan gyerekek, akiknek eleve nem olyan erős az immunrendszerük
– a homeopata gyermekorvosunk szerint a sok bölcsődei megbetegedés lelki eredetű: a kicsi nem érzi jól magát és ezellen tiltakozik a megbetegedéssel
Ha eleve hajlamos a megbetegedésekre a gyermeked, akkor még a bölcsőde kezdete előtt vidd el homeopata gyermekorvoshoz, aki tud olyan immunerősítő kúrát ajánlani, amivel elkerülhető az állandó betegeskedés (a nagyobbik fiam 1 év alatt mindössze 1x volt beteg!)

 

Nem tud beszokni

Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy gyerek hónapok múltán sem tud beszokni. Ez leginkább akkor fordul elő, ha a kezdetekkor el lett kapkodva a dolog, ha nem hagyták a kicsit a maga tempójában beszokni, hanem 3 nap alatt akarták lerendezni az egész dolgot. Ezért nagyon fontos, hogy figyeld őt az első napokban és csak akkor hagyd ott, ha már látod, hogy feloldódott, magabiztos a közösségben, akár fél órán át is szívesen játszik a többiekkel és nem keres téged. Persze neki is lehetnek akár később is rossz napjai, amikor nincs kedve menni, vagy amikor napközben keres téged, de ha az elején odafigyelsz rá, hogy megkedvelje a helyet és biztonságban érezze ott magát, akkor később sem lesznek gondok.

 

Alvászavarok

Néhány gyereknél alvászavarok formájában jelentkezik a bölcsőde. Megint felébred éjszaka, átmegy hozzátok együtt akar veletek aludni. Ilyenkor általában arról van szó, hogy éjjel hívja fel magára a figyelmet, amit nappal nem kaphat meg. Ebben sokat segíthet, ha a bölcsőde után valóban közösen együtt töltitek az időt, és ha te magad sem vagy ideges ilyenkor, ha teljes figyelmeddel fordulsz a kicsi felé. Ennek ellenére, ha igényli, ezekben a nehéz időszakokban aludhat veletek együtt, ezt idővel magától kinövi majd.

 

Hisztik, kimerültség

Néhány gyerek annyira kimerül a bölcsődében, hogy hiába alszik délután, estére már nyűgös, hisztizik. Ennek a háttere egyrészt az, hogy a bölcsődében folyamatosan jónak kell lenni, és otthon egyszerűen elengedi magát a gyerek, másrészt a figyelmet szeretné magára felhívni a hisztikkel. Legyél vele ilyenkor türelmes, ne próbáld meg nevelni, inkább találj ki olyan játékokat, amik elterelik a figyelmét és szervezz olyan programokat bölcsőde utánra, ahol jól érezheti magát és ahol kiengedheti a frusztrációját (jellemzően mozgásos programok)

 

Nem eszik a bölcsiben

Általában ez olyan gyerekeknél fordul elő, akik még otthon sem ettek teljesen önállóan és egyébként is rossz étvágyúak voltak. Ők az első néhány nap előfordul, hogy nem vagy csak nagyon keveset esznek a bölcsiben. Erről beszélni kell a dadusokkal, meg kell kérdezni, hogyan evett, és egyeztetni kell velük azt is, milyen speciális igényei vannak (pl. csak cumisüvegből iszik). Ezeknek a babáknak mindig szoktak segíteni, tehát amiatt ne aggódj, hogy egyáltalán nem eszik majd. Jó hír, hogy sok rosszevő gyereknek pont a bölcsiben szokott megjönni az étvágya

 

Ha nem értesz egyet a bölcsődével 

Előfordulhat, hogy nem mindenben értesz egyet a bölcsőde személyzetével. Én például télen, hidegben és eső után is ki szoktam vinni a gyerekeket a szabad levegőre, a családi napköziben viszont eső után 2-3 napig nem mentek ki, mert csurom vizes volt az udvar és átáztak a gyerekek. El kell fogadni, hogy ez az ottaniak álláspontja, nyilván 10 gyerekre nehezebb odafigyelni, hogy ne legyenek nyakig vizesek és egy vizes gyerek miatt nehéz a teljes csoportot visszaterelni a terembe, mintha csak a sajátodra kell vigyáznod. A szobatisztasággal kapcsolatban is szoktak lenni nézeteltérések, ilyenkor meg kell mondani, mi az álláspontod a dologban. Van, ahol már a 2 éveseket is nyaggatják a bilivel, máshol még a 3 éveseket sem – sokat segíthet, ha elmondod a dadusoknak, mit szeretnél ezzel kapcsolatban és akkor odafigyelnek rá vagy éppen nem piszkálják a csemetédet emiatt, mintha nem mondasz semmit csak csendben rágódsz rajta

 

Aggodalmak beszoktatás előtt


Sok esetben hallok olyan aggodalmakról, amikre beszoktatás előtt már akár fél-1 évvel is gondolkodnak az anyukák. Ezek egy része szerencsére alaptalan. Még 3 hónapos volt a fiam, amikor megkaptam, hogy már most szoktassam az este 8-as lefekvésre, mert óvodás korban már nagyon nehéz lesz. Szerencsére (nem szerencsére: szánt szándékkal :)) olyan óvodát választottunk, ahova nem kell reggel legkésőbb fél9-ig beérni, hanem akár 10-kor is mehetünk, így ez a probléma nálunk majd az iskolában lesz csak probléma (de a környékbeli iskolák többsége már áttért a 9-es órakezdésre, így lehet, hogy ott sem lesz gond). Még jó, hogy nem kezdtem el emiatt már 3 hónapos korában aggódni…

 

Még szopizik… A még szopízó babák kiválóan el tudják fogadni, hogy a bölcsiben nincs szopi, úgyhogy csak emiatt ne kezdd el leszoktatni róla. Ebben a korban már tökéletesen meg tudják különböztetni egymástól azokat a helyzeteket, ahol van szopi és azokat, ahol nincs, és gyönyörűen el tudnak aludni szopi nélkül is a bölcsiben akkor is, ha otthon csak szopival megy. A bölcsivel együtt ilyenkor be lehet vezetni a kabalaállatkát is, mert az a tapasztalat, hogy -ha eddig nem volt, ilyenkor szívesen fogadják a gyerekek elalváshoz.

 

Nem marad el senkivel Általában azok a gyerekek, akik korábban nem voltak hozzászokva, hogy néha más vigyáz rájuk, nehezebben szoknak be, ezért a bölcsőde kezdete előtt bevezetheted, hogy néha 1-1 napot a nagymamánál van, vagy akár ott is alszik.

 

Félénk Néhány gyerkőc nagyon félénk ebben a korban, elbújik anya szoknyája mögé, nehezen oldódik fel. Jót tesz, ha néha elmentek közösen más gyerekek közé, társaságba, játszótérre, hogy szokja a gyerekeket.

 

Válogatós Emiatt nem kell aggódnod, a válogatósság leginkább arról szól, hogy a gyerek tudja, anyától úgyis a kedvenc csemegéit fogja kapni. A bölcsiben viszont nincs alkudozás, hamarosan észre fogod venni, hogy a bölcsiben megeszi a tökfőzeléket és a spenótot is, holott otthon csak a levest eszi meg, hát nem érdekes?

 

Nem alszik napközben Semmi vész: a bölcsődében egyrészt működik a tömegpszichózis, tehát ha a többiek alszanak, akkor nincs más választás, ő is alszik, másrészt pedig a sok élménytől úgy kifárad, hogy simán elalszik délután. Sok rossz alvó gyereket láttam már, aki éppen a bölcsődétől javult meg

 

Összeségében a bölcsőde nem olyan rossz, mint ahogyan azt gondolod, amikor még előtte vagytok. Sok múlik rajtad, a hozzáállásodon, a türelmeden és azon, hogy megérted-e a csemetéd jelzéseit.

 

 

 

Forrás: www.kismamablog.hu/csalad/bolcsode

Címkék: nevelés

Hozzászólás írása